Csizmát az ablakba! De miért is?
December 6-án már általában készülődünk: kikerül a karácsonyi ajtódísz, tervezzük az ünnepi menüt, az ajándékokat, de nagyon fontos hagyománnyá vált, hogy mindenekelőtt a gyerekek ünnepe következik, a játék, a mese, az elrejtett finomságok: jön a Mikulás.
Több mint másfél ezer éve, 343. december 6-án ért véget egy rendkívüli ember élete. Mint később kiderült, ez a nap egy olyan kultusz kezdete is volt egyben, amely különböző formákban ugyan, de világszerte megtalálható. December 6-a Szent Miklós emléknapja: Miklósé, a mürai püspöké, aki életével és a hozzá tartozó mesékkel, legendákkal, csodákkal egy jobb és barátságosabb hellyé tette a világot.
Ő lett a gyermekek és az elesettek védőszentje, de a tengerészek, utazók patrónusaként is tisztelik, mert a legenda szerint egy hajóúton, amikor szörnyű viharba keveredtek, Miklós megmentett két vízbe zuhant matrózt. Szent Miklós a keleti és nyugati kultúrkörökben is kedvelt, nagylelkű és tiszteletreméltó figura, kultusza pedig a Miklós név cseh és szlovák formájában, Mikulásként nálunk is
megjelent már több évszázaddal ezelőtt.
A Szent Miklósról szóló történetek általában nagylelkű, mégis szerény, szinte visszahúzódó figuraként őrzik alakját, afféle láthatatlan jótevőként ábrázolják. A legismertebb legendában egy szegény család nem tudja férjhez adni három lányát, Miklós pedig az éj leple alatt egy pénzzel teli kis zsákocskát dob be az ablakon, hogy segítse őket. A második lány férjhez adása előtt ugyanígy tesz, ám amikor a harmadik lány kerülne sorra, nagyon hideg éjszaka van és zárva van az ablak. Miklós ezért felmászik a tetőre és a kéményen át dobja be bőkezű adományát, ami éppen a lány száradó harisnyájába pottyan.
A hagyomány szerint a december ötödike és hatodika közötti éjjelen a gyerekek ablakba tett csizmájába, vagy a kandallóhoz helyezett zoknikba a Mikulás ajándékokat rejt el. Eleinte volt valami ma már kevéssé indokolható nevelő célzat a népszokásban, ugyanis „feltétel” volt, hogy ajándékokat csak azok a gyerekek kapnak, akik egész évben jók voltak. A Mikulás kísérőitől, a krampuszoktól a „rossz gyerekek” virgácsot kaptak – egyben egy erős jelzést arra, hogy valamit nem jól csinálnak.
Azonban ez még egy könnyed változata volt az alakoskodás nevű népszokásnak, amit sok helyen be is tiltottak és ma már csak a farsangi vidám formái léteznek. Ebben Miklós napján az álarcos, jelmezes emberek láncokat csörgetve, kiabálva vonultak végig az utcákon, hogy ráijesszenek a rosszalkodókra, sőt veréssel fenyegették őket. Érthető módon a gyerekekben ez kifejezetten félelmet keltett, így ezt ma már nyomokban sem találjuk meg a Mikulás-ünnepekben. Ahogy a jó gyerek, rossz gyerek felosztás is eltűnt szerencsére.
Elterjedt a Mikulás másik elnevezése: a Télapó. Ebben sokan politikai, történelmi okokat látnak, mert nálunk az ötvenes években honosodott meg leginkább ez a név, amit az orosz Gyed Moroz, vagyis Fagy apó figurájára vezetnek vissza. És bár van igazság ebben, valójában Tél apó alakja már korábban is több mondában, versben felbukkan.
Az északi népeknél számtalan mese szól jóságos téli apókról, kedves hegyi szellemekről, sőt kicsit módosított formában ugyan, de nálunk is ismert Holle anyó története, aki minél jobban megrázza hatalmas takaróját, annál több hó hullik a földre. Vagyis a fagyos téli időszak kedves mesefigurái, ajándékosztó apókái és anyókái sokkal régebbi eredetűek.
December hatodikán már általában készülődünk: kikerül a karácsonyi ajtódísz, már készítjük az ajándékokat, tervezzük a karácsonyi menüt és megbeszéljük szeretteinkkel, hogy melyik napon ünnepelünk majd együtt. De nagyon fontos hagyománnyá vált, hogy mindenekelőtt a gyerekek ünnepe következik, a játék, a mese, az elrejtett finomságok: jön a Mikulás. És bár nálunk a karácsonyi időszak egyik előfutára inkább a Mikulás, a karácsonyi kellékek, figurák, angyalkák mellett már sok éve helyet kapott ő is. A hosszú, fehér szakállú Mikulásnak a legtöbb kultúrában, ahol nem a püspöki viselet egyik változatát hordja, vörös köpenye, sapkája, csizmája van. Sokszor kövérkés, pufók figuraként ábrázolják, de ennek történeti alapja nincsen, inkább csak asszociációk okolhatók ezért. Krampuszaiból barátságos, játékokat, finomságokat készítő manók lettek, és a szánját húzó rénszarvasok is megjelennek sok dekoráción.
Ha már elkezdte a készülődést az ünnepekre, jöjjön el DecorArt dekorboltunkba a Mátyás király út 14.-be, mert a Mikulás-napi figurák és karácsonyi kellékek sokféle változatát megtalálja nálunk, segítünk összeállítani a téli ünnepekhez kapcsolódó lakásdekort és egyedi ajándékötleteit is elkészítjük.
